• Agyagfalva Székelyföld szívében, Székelyudvarhelytől 15 km-re délre, Segesvár irányában, a 137-es megyei út és a Nagyküküllő folyó mentén, 456 m tengerszint fölötti magasságban terül el. Gazdag történelmi múlttal bíró hely. Agyagfalva a falusi élet minden vetületét felmutatja az idelátogatóknak: fakitermelés, deszkametszés, hagyományai vannak a szövésnek, varrásnak, az itt elkészített rakottas, szedettes, kézimunkák, szőnyegek, székelyruhák messze földön híresek.

Nagyszentmiklóstól 18 km-re délre, Lovrin, Nagykomlós, Nagyősz és Galambos közt fekvő település.

Horgos Szerbia, ezen belül Vajdaság legészakibb települése. Északról Magyarország, keletről a Tisza folyó, délről Martonos és Kispiac települések, nyugatról pedig Szabadka határolja. A település magva az északi szélesség 46° 10' és a keleti hosszúság 19° 58' metszéspontján van. A tengerszint feletti magassága 75 méter. A település, bár a Tisza határolja, mégsem a folyó mellett, hanem attól 8 kilométerre nyugatra fekszik. A település határa területén három geomorfológiai övezet érintkezik: a Tisza menti alluviális rétség, a magasabb fekvésű löszterasz és a homokvidék. Maga a település a löszterasz és a homokvidék határán terül el.

Kisgéres 1100 lelket számláló község a Felső-Bodrogközben, lakosságának 98%-a magyar ajkú, 75%-a református vallású. Királyhelmectől 4 km-re délnyugatra fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai bronzkorban éltek emberek. A mai települést 1214-ben Királyhelmec határbejárási jegyzőkönyvében említik először „Gures” alakban. Kisgéres (Kysgeres) néven 1411-ben szerepel első ízben okiratban. Kezdetben Zemplén várának tartozéka, majd 1403-tól a Pálócziaké. 1419-ben az Imreghi és más nemes családoké. 1489-től részben a leleszi prépostság faluja volt, részben a Perényi, Báthori, Daróczi és Károlyi családoké. 1557-ben 5 és fél portája adózott. A 16. század közepén lakói reformátusok lettek.